kedd, március 31, 2009

BALATONI KAGYLÓKRÓL. (Kecskeköröm)


Néhány adalék a Kecskeköröm ünnephez!


A kecskeköröm (Congeria ungula caprae megkövesedett, lekopott maradványa) mellett, a két háború között a Fehérpartokon fellelhető Cardium apertum nevű kagylót is úri főkötő, vagy menyasszonyfőkötő néven árulták a tihanyi gyerekek.

SZERETETTEL VÁR MINDENKIT A KECSKEKÖRÖM ÜNNEPRE A

TIHANY TURIZMUSÁÉRT EGYESÜLET!
Online szállás foglalás Tihanyban
Videók az előző évek kecskeköröm ünnepeiről
KECSKEKÖRÖM ÜNNEP 2009. MÁJUS 2-ÁN


Garay János:BALATONI KAGYLÓKBÓL.

A BALATON.

I

Megteremté isten

A kerek világot,

Közepébe tette

Szép Magyarországot.

Bérczekkel, folyókkal

Feldiszesitette,

A malaszt tömlõjét

Kiönté felette.

S a mi szép s dicsõ volt

A kerek világon,

Kis tükörben együtt

Lõn Magyarországon.

És a mint lenézett

Csodaszép müvére,

Kéje érzetében

Köny tolúlt szemére.

A könyû lecseppent

A legszebb vidéken;

A föld meg nem itta,

Megtartotta épen.

Tükre lõn az égnek,

S szép Magyarországnak...

Nevezik e könyet

Balaton tavának.

II.

Úszik hajóm feletted,

Vitorlám fenn lobog,

Keblem feszûl örömtõl,

Szívem ver és dobog,

Egy új világban állok

Magas hullámidon,

Hazámnak tókirálya,

Tündéri Balaton!

Mint gondolat repûlök

Vized hullámain,

Veszprém, Somogy, Zalának,

Merengek partjain;

Köszöntnek és köszöntöm

E szép hegyek sorát,

A várromokkal ékes

Csobánczot, Tátikát.

S elõttem áll hazámnak

Regényes hajdana,

Mint vérlepel borul rá

A napnak alkonya;

Felém csendûl a széllel

A költõ éneke,

A régi szép idõkbõl

Egy régi, szép rege!

Uszszál szívem hajója!

Ringassatok habok!

A Balatonnak tükrén

Két ég között vagyok:

Majd fölfelé a kék ég

Felé kivánkozom;

Majd mélyen zöld öledbe,

Hullámzó Balaton!

III.

Messze körben csendes a táj,

Fenn a kék ég mosolyog:

Mégis zajlik, habzik e viz,

«A Balaton háborog!»

Mily varázsnak bûv-hatalma

Ostorozza e vizet?

A nép ezt igy magyarázza:

«A szélvész belé veszett!»

Ekkép zajlik kebelemnek

Néma rejtekén a szív!

Mig kivûl az ész, nyugalmat

És derût arczomra vív.

Csak midõn nehéz tusáját

Nem birván meg a kebel,

Pilláimmal, egy hivatlan

Könyücseppet zúzok el:

Riadok fel álmaimból,

S hogy mi volt ez? kérdezem...

«Reményimhez új halott szállt!»

Ettõl mozdúlt meg szivem.

IV.

Ottan álltam Badacsonnak

Lejtõjén a szent helyen,

Hol a regék dalnokának

Áll hajléka a hegyen.

Ittam a forrás vizébõl.

Mely csörögve serked itt;

Hippokrene bû-vizének

Véltem inni cseppjeit.

A diófa, mely alatt ült,

S melytõl zengett szép dala,

Terebélyes sátorával

Szent hüsébe csal vala.

S széttekinték a vidéken

Kéjgyönyörtõl ittason,

Lenn, elõttem játszva zúgott

A tündéri Balaton.

S im, kibukkan sima tükrén

Háromszínû lobogó,

Mint egy óriási hattyú

Tör felém a gõzhajó.

Mintha a költõnek lelkét

Látnám jõni a vizen...

Kél a szellõ s ajkaimról

Hozzá üdvözlést viszen.

Õ tovább száll, végig úszsza

Balatonnak árjait,

Megmosolygja partja hosszant

Hegyeit, várromjait.

Melyeket, mig élt közöttünk,

Megdicsõjtett szép dala -

Én pedig szívembe irom,

A miket láttam vala.

V.

Két tündér szózata csábít

A hold s a kies Balaton;

A hold egy ezüsthaju hárfás,

A másik egy szép hajadon.

Csolnakra, lapátra, barátim!

Az est oly tiszta, oly hûs,

Hab habbal ölelkezik, a szél

Pajkos játékokat ûz.

Dalt mondjatok a Balatonnak,

Dalt kedvel az éjjeli hold,

Dalnok vala õ is a hárfás,

Mig ifju s szerelmes volt.

Mit suttog e játszi szellõ?

Mért olyan csendes az ár?

Szerelmet vall Balatonnak

Méz ajkival a csapodár.

Légy üdvöz, ezüsthaju hárfás!

S te pajkos, hûs fuvalom!

Szépen köszönjük a tánczot,

Te kékszemü szép hajadon!

VI.

Gyógyúlni jöttem én ide,

A Balaton tavára!

Talán megenyhít gyógyvize,

Felüdít szép határa.

Beteg vagyok, testemnek ír,

Balzsam kell a kebelnek;

Itt már a lég is, a vidék

Enyhületet lehelnek.

Adj gyógyvizedbõl egy italt,

Fürednek szép tündére!

S te ál barát, ejts egy kigyó-

Könyût habzó vizére.

Adj hozzá csókot, kedvesem;

- Mind hárman megcsalátok -

Ha ettõl meg nem gyógyulok,

Sirom megáshatjátok!

TIHANY.

VII.

Tihanynak bércztetõjén, a Balaton felett,

Sötéten és magán áll egy régi épület;

Csendes kolostorával az Úrnak temploma,

Falán, majd ezredévnek van vésve szent nyoma.

Alatta mély üregben nyolczszázados sír áll,

Hol álmait aluszsza András magyar király;

A sir felett a templom két tornya, a kereszt,

Mint két imádkozó kéz a mennyekhez fölesd.

S ha mélyen, ünnepélylyel a néma alkonyon

Megcsendül a harangszó e tisztes ormokon.

Mint nyögdelõ sohajtás repûl a légen át,

Középen áthasítja a Balaton tavát.

S lecsendesül perczekre a háborgó elem,

Mint sírok birodalma a csend oly nesztelen,

Oly bûvös, oly csodás lesz egyszerre a harang,

Mikéntha fenekérõl csendûlne fel a hang...

Visszhang-e ez fölülrõl? vagy lenn a viz alatt

A túlvilágból hallni e csoda hangokat?

Ne kérdd! istent dicsérik a földek és vizek!...

Belé vegyûl e csepp is, mely szememen rezeg.

REGE A TIHANYI

VISSZHANGRÓL.

VIII.

A régi szép idõkben

Egy szép királyleány

Aranyszõrû kecskéket

Õrzött Tihany fokán.

Sok kincscsel ért föl a nyáj,

Mely a hegyen legel;

Még többel a leányka,

Szépsége ékivel.

Szemének, éjhajának,

Arczának párja nincs;

Csak rózsabimbó-ajkán

Van néma, bús bilincs.

«Adj, szép leány, nyájadból

Egy csésze fris tejet,

Beteg fiam számára,

S megoldom nyelvedet.»

Szólt Balaton tündére,

Az õsz hullámkirály;

Ajkáról térdig érvén

A hófehér szakáll.

Adott tejet fiának

A szép királyleány,

S a szót a viz királya

Megoldta ajakán.

S csengõbb lõn szép ezüstnél,

A méznél édesebb

A szép leány beszéde;

Meggyógyult a beteg.

De büszkeség kapá meg

A lánykát s vad negéd,

Hallván, mi szép, mi bájos

Most ajkán a beszéd.

Mint pénzfukar kincsével,

Bánt nyelve bájival;

Nem zenge, csak magának

E csattogányi dal.

Isten dicsõségére

Meg nem nyitotta azt,

Szegénynek panaszára

Nem zenge lágy vigaszt.

Testvérnek és barátnak

Irígyen zárta be,

Az esdõ szerelemnek

Nem nyilt meg kõszive.

S a mily hamar megnyerte

Sok ifjunak szivét,

A rózsalánczot gõge

Oly rögtön tépte szét.

Csak egyet vitt sírjába

A mélyebb érezet;

Fiát a tókirálynak,

Ki érte elepedt.

Az aranyszõrü nyájnak

Tejébõl itt szegény

Büvös, varázs szerelmet,

Mely méreg lett szivén...

A tónak õsz királya

Haragra gyult ezért,

A bércztõl a leányra

S a nyájra átkot kért.

A bércz tüzet bocsátott,

Sziklája mind kigyúlt,

Három nap, három éj, mint

Itéletnapja dúlt.

A nyáj a Balatonba

Rohant, de benn veszett -

A tó maig kihányja

A kecskekörmöket.

A lányt pedig örökre

Bûbáj kötötte meg,

Foglyául tartja máig

Ki tudja mely üreg?

Szemmel nem látja senki,

Kézzel nem fogható -

De, bár ki megszólítja,

Visszhangja hallható.

Mert büntetésül mondta

A tündér átka ki:

Hogy nyelvével lakoljon,

Melylyel vétett neki.

S ki csengõ, szép szavával

Kevélyen visszaélt,

Istennel és emberrel

Negédbõl nem beszélt:

Most - bár ki szóljon hozzá,

Bár gazdag és szegény:

Felelni köteles rá

E bérczek tetején.

IX.

Tihany szikláin álltam

Szép nyári hajnalon;

Ketten valánk csak ébren,

Én és a Balaton.

Kelet felõl az égnek

Szép arcza felpirúlt,

S a nap elsõ sugára

A Balatonba hullt.

A szép sugár aranyja

Oly szép, oly gyönyörü,

A tónak kék szemében

Ég mint örömkönyû.

A második sugár a

Klastrom tornyán rezeg,

A hajnali harangszót,

S ez õt üdvözli meg.

A kis harang fölkelti

Távol, közel a tért;

S mely ott honol határán,

A szózatos tündért.

S még egyszer oly regényes,

Oly bûvös lesz a hang,

Miként ha túlvilágról

Csendülne a harang.

A nap sugára felszállt,

A hang elhallgatott;

S midõn magamhoz tértem,

Csak szívem dobogott.